Személyes kapcsolatom a farmerrel elég régre nyúlik vissza. Most nem azokra az időkre gondolok, amikor huszonkevés évesen a farmerimport bizniszben tevékenykedtem, hanem arra a közel húsz évre, amióta elképzelhetetlen nélküle a napi couture.
 

Ezt az országot nem az öltönyösök építették

 

A legfrappánsabban egy kollégám ragadta meg a jelenséget, akivel az elmúlt 18 évben folyamatos kapcsolatban voltunk, én az egyik cégnél, ő a másiknál. Időnként mindketten munkahelyet váltottunk, de attól még újra és újra együtt dolgoztunk. Na, most a mi szakmánkban jellemzően úgy néznek ki a pasik, mint Smith ügynök a Mátrixban, vagy K a Man is Black-ben. Kivéve én. Egy ilyen találkozó alkalmával, mikor meglátott belépni, vigyorogva végigmért és annyit mondott: „Nem is te lennél, ha nem farmer^* lenne rajtad…”.

Innentől kezdve evidens, hogy a bútoraimat is szívesen öltöztetem farmerba. Az íróasztalom mellett álló szék, ami többek szerint fotel, a svéd bútoráruház terméke volt valaha. Pályafutása során gyakran nem fért el az aktuális lakásban, ezért átmeneti raktárba került, ahol beázásos baleset érte. Akár ki is dobhattam volna, de inkább felújítottam, mivel pont szükség mutatkozott rá. Az eredeti kárpit lefejtésén kívül ki kellett cserélni a szintén pocsolyává ázott fenéklemezt is, majd a szerkezetileg meggyógyított vázat farmerrel húztam újra. A végeredmény sikere alapján (a családban többen szemet vetettek rá) biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az egyetlen próbálkozásom.

^*fölül azért ing-nyakkendő-zakó