Ugye te is érezted már úgy, hogy annyira szeretsz egy tárgyat, hogy bár tönkrement, de sosem akarod kidobni? Ebből lesznek olyan garázsok, amik úgy tele vannak, hogy a kocsi már nem fér be ellenben plafonig állnak a kacatokkal teli dobozok.
 

Egy ideális világban a régi, de kedvelt dolgokból elő lehet állítani valami újat, hasznosat, ami őrzi a kedvenc tárgyunk emlékét. Néha a legmerészebb párosításokból születnek a legszuperebb ötletek. - Erika Interiors

Rólam

Gyermekkoromban még teljesen átlagos volt a kerékpárokhoz fűződő viszonyom. A 24”-es tanuló kerékpár elfogyasztása után egy Csepel városi gépet hajtottam éveken keresztül. A gimnáziumi évek alatt túráztunk Szlovákiában a szomszédos osztálybeli srácokkal, volt, hogy elkerekeztünk a Balatonig, de még semmi nem utalt a későbbi megszállottságra.

A sportra hangolódás érettségi után következett. Valahol a 17 évnyi aikido edzősködés közepén kezdtem új kihívásokat keresni és futni. A tízedik maraton lefutása után jött a triatlon és a bringázás iránti elkötelezettség. Budapestről kiköltözve terveztem és építtettem egy bordás szíjjal hajtott kerékpárt a munkába járáshoz. A szerelés közben „kimaradó” alkatrészek hasznosítása adta az alapötletet. Azóta folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy a kerékpárt, a kerékpározást mindennapi használati tárgyakban is megjelenítsem.

Bizonyos szempontból a lámpákat a kerékpár építés melléktermékének is nevezhetném, másrészt azért nyilván komolyabb tervezést igényelt, mint mondjuk egy fogaskerékből flex-szel levágott sörnyitó vagy kulcstartó, amik inkább ilyen apró ajándéktárgyak voltak csak. Azokban nem volt kihívás, nem merültek fel megoldandó problémák, jött a sugallat, megvalósítottam, annyi. A lámpa viszont alapból is egy nagy ötlet, és nyilván az a projekt az érdekes, azon gondolkozik el az ember, amelyikben van kihívás. A bringalámpa ilyen. Még mindig tart az evolúciója egyébként...